Gyermekknt lmodtam s azt hittem gy lesz, hittem az letben s nem fjt a szvem. Tudtam, hogy n vltom majd meg a vilgot, lttam a jvmet s semmi sem bntott.
Lelkemben mindig ott volt valami dallam, tudtam,hogy elmondhatok brmit egy dalban, s hogyha szeretnm elszllok innen, ez a dal majd rept, a szrnyn visz engem.
De mirt csak n repljek, hogyha ms is szllhat, mirt ne adjak szrnyat az egsz vilgnak, ez a dal most szll, s lehet,hogy tged megtall, gy megismerhetsz engem, hogy mi az, amire szvem vr, n is szllok e dallal, magasan replk most feld, neked adom e dalt s vele egytt a szvem is tid.
Csaldtam sokszor mr s sok mindent bnok, a mlybl n inkbb a magasba vgyom, hiba mondand, hogy nem hiszel bennem, n akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.
Addig amg szl a dal az n szvemben, addig gondolatban szrnyalok a fellegekben. Mindig vrok rd, mg van elg er a szvemben, soha nem adom fel, ne is krj, ezt nem teszem, mindig harcolok rted, kzdeni fogok mg brja szvem, nem adom fel, hiszen mindig kzdeni kell. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
