Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz, hittem az életben és nem fájt a szívem. Tudtam, hogy én váltom majd meg a világot, láttam a jövőmet és semmi sem bántott.

Lelkemben mindig ott volt valami dallam, tudtam,hogy elmondhatok bármit egy dalban, és hogyha szeretném elszállok innen, ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.

  De miért csak én repüljek, hogyha más is szállhat, miért ne adjak szárnyat az egész világnak, ez a dal most száll, és lehet,hogy téged megtalál, így megismerhetsz engem, hogy mi az, amire szívem vár, én is szállok e dallal, magasan repülök most feléd, neked adom e dalt és vele együtt a szívem is tiéd.

Csalódtam sokszor már és sok mindent bánok, a mélyből én inkább a magasba vágyom, hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem, én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.

Addig amíg szól a dal az én szívemben, addig gondolatban szárnyalok a fellegekben. Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben, soha nem adom fel, ne is kérj, ezt nem teszem, mindig harcolok érted, küzdeni fogok míg bírja  szívem, nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell.